Minden élet a Lelkedhez vezet!

2024.10.18.

Ma reggel, meditálás után, a hajnali ködben ültem a balkonon. Az idilli csendet egy-egy korán kelő lélek kocsija zavarta meg. A végtelen nyugalmat magammal hoztam a meditálásból, még intenzíven körbeölelt ez a megtartó erős energia: Belső erő, Hit, Létezés. Eszembe jutott pár nappal ezelőtti beszélgetésem Ancival. Mostanában a Lélek és a Létezés mibenlétének fejtegetése kapcsol minket össze, s az Asztrológiát hívom segítségül. Elmélkedéseink egy pontján eltűnik a racionalitás átadva a teret a spiritualitásnak. Mit is jelent azonban spirituálisnak lenni?

Az én alaptézisem, hogy minden földi létbe leszülető lélek alapvetően spirituális, hiszen mindannyiunk életének célja az önazonosság megélése, megtapasztalása, vagyis önvalóhoz kapcsolódás. A Lélek maga az Önvaló. Igaz Gyöngy. Belső Fény. 

A Létezés trükkös kis játék, számos illúzión át vezet az út Önmagunkhoz. Az asztrológia vagy napjainkban már a tudományok világában elfogadott Pszicho-lógia legújabb téziseiben is különbséget tesz a Lélek és az Ego között. Számomra a Lélek, ahogy a Védikus Asztrológia, vagyis a Fény tudománya (Jyotish) is tanítja, örök. A Lelkünk mindig velünk van. Lehetetlenség az az állítás, hogy valakinek nincsen lelke, mert abban az esetben a fizikai síkon sem létezne tovább itt a földi létben. Amikor a fizikai síkon elmegyünk, azt mondják, hogy "elszállt belőle a lélek". Amíg a Lélek vágyik tapasztalni, megélni s fejlődni, addig benne marad a fizikai létben a test adta "hüvely" által. A földi Létezésben tanulunk az Önvalónkhoz kapcsolódni és a Lelkünk szerint élni. Ezt a célt azonban, ahogy a népmesékben is, csak hosszas utazások s kihívások árán érjük el. Kihívás maga, ahogy magunkról, vagyis az identitásunkról vélekedünk; kik is vagyunk mi.

Ki vagyok Én? A Nyugati Asztrológia a Nap bolygó analógiáját használja az én, az Ego, az önvaló jelöléséhez. A Nap minősége az Oroszlán jegyében van uralomban, ott érzi jól magát. De bizonyára mindannyian tapasztaltunk olyan embereket, akik ezt a Nap-energiát erősen kifelé élik és olyanokat is, akik befelé kapcsolódnak. Itt veszünk el mindannyian, ebben az illúzió csillámporban, amit a szemünk elé hint a tanulni vágyó Lélek a leszületésekor. Az élet egy tanulmányút. Mi választjuk meg, hogy mennyire sűrű az Ego-fátyol, az illúzió s mennyire messze kerül tőlünk az adott életben annak az örömteli pillanatnak a megélése, hogy kik is vagyunk valójában, a Létezés csodája. A Lélek szabad és örök fényében létezés csodája. Amíg sok karmát szükséges elégetnünk, amíg a tudatunk nem tiszta, nem látunk át a saját Ego-fátylunkon, illetve azonosítjuk vele az Önvalónkat és a Lélek szenved. Amikor szenvedünk, az Egonk vetítette képhez ragaszkodunk, mondják is, hogy "Nem önmaga."

A válasz arra, hogy mit is jelent spirituálisnak lenni, szerintem: az utadon járni s élni. Lehet, hogy a mostani életed egy sűrű erdőnek tűnik, s keresed a kivezető utat. S az is lehet, hogy van, aki gyakorló utazóként képes egyre többször rátekinteni Létezésére, mert a tudata tisztul, vagyis egyre gyakrabban tapasztalja meg, hogy az Egohoz nem kapcsolódva az Önmagáról alkotott illúziók felszállnak, mint a reggeli köd egy őszi napon.

Szeretem ezeket a varázslatos, hajnali, ködfelszálló órákat.